3. Vesszők


Sok írótársamnak épp úgy, mint jómagamnak elég sokszor el kell gondolkodni, hogy hova kell vesszőt tenni, és hova nem. Talán mondhatom úgy is, hogy az én mumusaim a vesszők. Amikor elkezdtem írni semmi bajom nem volt velük, nekik viszont velem annál több. Azóta ez a viszony odáig fajult, hogy kölcsönös utálat övez minket. Ettől függetlenül keresem az olyan leírásokat, ahol értelmesen, magyarul van leírva a vesszőhasználat. Nem sok ilyen oldallal, bloggal találkoztam az interneten, ezért fogtam a Magyar helyesírás szabályait, és kikerestem ezt a részt, és egy Word dokumentumba kiírtam. Kerek öt oldal lett, amit most megpróbálok emberi, érthető módon előadni. Azt nem ígérem, hogy ez érdekes lesz, mert itt a nyelvtan sajnos nem lehet megkerülni, vagy szépen körbeírni, mint például a párbeszédeknél. Szóval, ez a saját példányom, amit használni szoktam, ha elakadok a vesszők terén.



A magyarban az alábbi helyeken teszünk vesszőt:
1.) Felsorolás:
Azonos szerepű (mellérendelt) mondatrészeket választ el egymástól. Az és, s, meg, vagy szavak esetén az utolsó tag előtt nem tesszük ki.
2.) Ha tagmondatokat választ el egymástól
Minden esetben ki kell tenni.
3.) Hátravetett mondatrészek előtt
4.) Páros kötőszóval alkotott szerkezetekben
5.) Értelmező előtt, esetleg mögött is
6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé
megszólítás
– és a legtöbb indulatszó esetén
7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez hasonlóan közbevetést is kifejezhet



Nem is olyan bonyolult. De most nézzünk meg minden egyes pontot külön-külön. Mindegyikhez írok példamondatokat, melyeket félkövérrel jelölök, illetve pirossal azt, ami fontos, vagy kivétel.




1.) Felsorolás:
Felsoroláskor kitesszük a vesszőt. Egyetlen kivétel van, ha több dolgot sorolunk fel, akkor az utolsó kötőszó előtt nincs vessző.

Elmentem a boltba, és vettem kenyeret.

Vagy a másik eset, amikor több dolgot sorolunk fel. Ekkor az utolsó "és" elé nem teszünk vesszőt.

Elmentem a boltba, és vettem kenyeret, tejet és tojást.




2.) Tagmondatokat választ el egymástól:
Az összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el egymástól.
– A tagmondatok határán a vesszőt mindig ki kell tenni, akár van kötőszó, akár nincs. Az alábbi mondatban nincs kötőszó (és, hogy stb.), a vesszőt mégis kitesszük. 

Régi igazság, hogy anyanyelvét is jobban tudja, aki még egy nyelven tud.

– A tagmondatokat bevezető "és, s, meg, vagy" kötőszó előtt is ki kell tenni a vesszőt.

Gyorsan beszaladtam a boltba, és megvettem a könyvet.

– Az írásjel használat azonban változhat, attól függően, hogy mit szeretnék mondani. Nem mindegy, hogy hova kerül a vessző, mert ha rossz helyre tesszük ki, akkor teljesen megváltozhat a mondat értelme.

Az alábbi mondat értelme: nem a pincérekkel táncoltam.
Egész éjjel táncoltam, és szórakoztam a pincérekkel. 

Az alábbi mondat értelme: a pincérekkel táncoltam.
Egész éjjel táncoltam és szórakoztam a pincérekkel. 

– A "mint" kötőszóval való hasonlításkor  mindig vesszőt kell tenni.

Fehér lett, mint a fal.


– A hasonlító "több, mint" szerkezetben vessző van a mint előtt.

Ez sokkal több, mint a tavalyi.


– Nem kell azonban vesszőt tenni a "több mint" alakulatban a mint elé, ha a "több mint"-et arra használjuk, hogy valamit megerősítsünk, és nem arra, hogy valami mással összehasonlítsuk. Ugyanez érvényes a "kevesebb mintírásmódjára is.

Ez több mint szemtelenség.

Több mint öt évig élt külföldön.

– Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. szókapcsolatok elé rendszerint vesszőt teszünk. Ilyenkor a "hogy" szó előtt nincs vessző. 
Nem hibás azonban az sem, ha a kiejtésbeli tagolást követve akár csupán a "hogy" elé, akár a kapcsolat mindkét tagja elé vesszőt teszünk.

Itt mind a három verzió helyes:
Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna.

Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna.

Felrohant a lépcsőn, anélkül, hogy pihent volna.

Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol!

Cselekedj ahelyett, hogy tétovázol!

Cselekedj, ahelyett, hogy tétovázol!




3.) Hátravetett mondatrészek előtt:
A felsorolások végére tett stb. rövidítésben a s kötőszó rejlik (s a többi).
A csupa vesszős felsorolás végén nem kell eléje vessző:
Gyakorító igék például ezek: járkál, kapdos, álldogál, beszélget stb.




4.) Páros kötőszóval alkotott szerkezetekben:
– A páros kötőszóval alakult mellérendelő szerkezetekben a második kötőszó elé mindig vesszőt teszünk:

Vagy ezt, vagy azt választhatod.

Hol ehhez, hol ahhoz kapott.

– Hasonlóan járunk el a következő esetekben is:

Lehet jó is, rossz is.

Lehet jó is, meg rossz is.




5.) Értelmező előtt, esetleg mögött is:
– Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük, amit vesszővel jelzünk:

Németh Pétert, a szomszédomat kereste.

A polgármesternek, Komáromi Pálnak a javaslatára betonjárdát építenek.

– Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje tesszük:

Csak neki szóltam, a barátomnak.

– Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is tehetünk vesszőt:

Anna, a leánya, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte.

Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt olykor nem vesszőpárral, hanem gondolatjelpárral (esetleg zárójelpárral) különítjük el:

A baleset sérültjét a motorkerékpárost kórházba szállították.

– Ha a kitüntetést, fokozatot, minősítést, rangot jelentő, gyakran határozott névelőt is tartalmazó szerkezet mindkét főtagja ragozható, akkor a személynév után ilyenkor vesszőt teszünk:

Balla Erzsébetnek, Kossuth-díjas írónőnknek

Dömötör Béla, az irodalomtudomány doktora

– Ha csak a végén ragozható a szerkezet, akkor a személynév után nincs vessző:

Mózes Pál nagykövetet

Szép Izabella PEN-emlékérmessel

– Ha az értelmezett szó vagy az értelmező a "maga" vagy a "mind" névmás, nincs szükség vesszőre:

Magát Bartókot hallottuk a hanglemezről.

A sok pásztor mind muzsikál.

– A szünettel elkülönülő értelmezőszerű, valamint a mondathoz lazán hozzátoldott határozók elé vesszőt teszünk:

A könyvet az íróasztalára, a lámpa mellé tette.

Nagybátyám szombaton érkezett meg, a feleségével együtt.




6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé:
Megszólítás:
A mondat elején vagy végén álló megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől: 

Gyerekek, nézzétek csak!

Nagyon vártalak már, édes fiam.

– Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk:
Most pedig, barátaim, rátérünk a dolog lényegére.

Tudod-e, Sándor, a kötelességedet?

– A legtöbb indulatszó esetén
Vesszőt szoktunk tenni az indulatszók után, illetőleg elé. Az indulatszókat vesszővel különítjük el:

Jaj, eszem a lelked!

Hova megy, hé!

Fiatalságunk évei, haj, messze szálltak!

– Ha valamely indulatszó után a "be" vagy a "de" nyomósító szó következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják:

Ejnye be megjártam! és
Ejnye, be megjártam!

Jaj de elfáradtam! és
Jaj, de elfáradtam!




7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez hasonlóan közbevetést is kifejezhet
– Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet közbevetésként ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük:

István, sajnos, nem tud eljönni.

Bátyámat, a baleset tanújaként, többször is kihallgatták.

Új találmányát természetesen azonnal szabadalmaztatta.

– A "mint" kötőszó sokszor beszédszünetekkel határolt közbevetést vezet be:

Ádám barátomat, mint mérnököt, a műszakiakhoz osztották be.

Ádám barátomnak mint kiválóan képzett mérnöknek az átlagosnál magasabb a fizetése.

Péter, mint említettem, beteg lett.




A vesszőt ki kell tenni:
– ha bármelyik állítmánynak saját vonzata van:

A résztvevők táncoltak, és ősi jelképeket viseltek.  -) Itt az „ősi jelképeket” a kötelező bővítmény, a vonzat.

– még akkor is, ha a vonzat nincs kitéve:
Bement (a boltba), és megvette (a könyvet).   -) Bement, és megvette.

– és akkor is, ha a második tagmondat bármi okból hiányos:

A bíróság szakvéleményt kér annak bizonyítására, hogy fennállt-e ez a kóros pszichés állapot, vagy sem.

A király lejött, és a nagyúri rendek.




Nem teszünk vesszőt az alábbi esetekben:
– Az állítmányoknak nincs saját vonzatuk: azaz ha van, az közös:

Állt és nézelődött.

Megunja és leveti az egyenruhát.

– Névszói állítmányok esetén, ha egyiknek sincs saját vonzata, és a második nem hátravetés:

A pislogóhártyának köszönhetően a szem állandóan nedvesen tartható és tisztítható a portól.

– Az állítmányok párhuzamos szerkezetet alkotnak, és tisztán kapcsolatos viszony van közöttük:

Nem tudta eldönteni, hogy iskolába menjen vagy otthon maradjon.

– Ha két állítmány közös bővítménye a második állítmány után szerepel, nem tesszük ki a vesszőt, még ha van is saját bővítményük:

Zoli nagyon komolyan fogta fel és kitűnően oldotta meg a feladatot.




Fakultatív a vesszőhasználat az alábbi esetekben:
– Ha két állítmánynak saját bővítménye is van, közös bővítményük azonban az első állítmány előtt szerepel:

Attila könyvborítókat tervezett(,) és illusztrált képekkel.

– Ha két állítmánynak saját bővítménye is van, közös bővítményük azonban a második állítmány után szerepel, és ez a bővítmény alany:

Összevissza repkedtek(,) és fülsiketítően csiviteltek a madarak.

– Ha az állítmányoknak saját alanyuk van, de közös bővítménnyel is rendelkeznek:

A tanár feladta(,) és a tanulók megírták a házi feladatot.





Tudom, hogy ez így egyszerre sok, de úgy gondolom, attól még lehet hasznos. Általában megírok egy fejezetet, kinyomtatom, és utána szoktam átnézni a szöveget, vagyis magamnak lektorálom le. Ha valami nem tiszta, hogy most oda tegyek vesszőt, vagy se, akkor előveszem ezt a kis jegyzetemet, és puskázom belőle. Ha még így sem vagyok biztos benne, akkor még mindig ott az utolsó mentsvár, a gugli.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Return to top of page
Powered By Blogger | Design by Genesis Awesome | Blogger Template by Lord HTML