Amikor az ember leányának van egy kamasz gyermeke, akkor a sors, az élet, a végzet és minden más, érdekes eseményeket sodor e személy útjába. Így járt ma én is. Gyermekem egy szaktanári figyelmeztetéssel jött haza.
Ez állt az ellenőrzőben:
"Tisztelt Szülő!
Márkó felszólításom ellenére sem hagyta el a tantermet szünetben, ezért szaktanári figyelmeztetést kap."
Itthon megkérdeztem a fiamat, hogy mi történt. Márkó elmondta, hogy ő is ki szeretett volna menni a teremből, de egy kicsit későn kapcsolt, hogy kicsengettek, ezért a tankönyvei még az asztalon hevertek. Gondolta, mielőtt elhagyja a helyiséget, előtte még összeszedi az asztalán lévő tankönyveit. Így táskáját a földről feltette a székre, és elkezdett pakolni. Ezt a tanárnő a fentiek alapján értelmezte.
Már megírtam a választ:
"Tisztelt Tanárnő!
Gyermekünk elmondása szerint: ő szerette volna elhagyni a termet, viszont ezt nem sikerült olyan gyorsan és precízen végrehajtania, mint az osztálytársainak. Mi is észrevettük, hogy gyermekünk nem egy gyorsasági világbajnok (lassú), melyről a Nevelési Tanácsadóból szakvéleményünk is van. Itthon próbálunk türelmesek lenni vele szemben, és kivárni míg a rábízott feladatokat megoldja."
Azt már nem mertem odaírni, hogy talán ő is lehetne egy picit türelmesebb. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy holnap kap-e beírást? Egyáltalán ő kapja, vagy én?
Szia!
VálaszTörlésVelem is fordult elő ilyen, csak akkor én voltam a diák. Nem értettem különösebben, hogy miért is kell minden szünetben (még uzsonna szünetben is) kimennünk az udvarra, télen, nyáron, esőben és hóban is. Ennek ellenére én jó gyerek voltam, és kimentem. A hetesek viszont bent lehetettek. Egyszer történt egy olyan eset, hogy a hetesnek segítség kellett, és én voltam a legalkalmasabb arra, hogy bent maradjak vele elrendezni a termet... Hát, az ügyeletes tanár nem igazán örült neki, hogy én ott maradtam segíteni, szóval kaptam is egy figyelmeztetőt... Életemben az elsőt és az utolsót. (Pedig mondtuk neki, hogy csak segíteni maradtam, de ezt csak "kifogásnak" hitte...)
Sajnos előfordul az ilyen... Remélem, hogy a fiad nem vette a szívére az ügyet, ahogy akkor én tettem!
Üdv: Kriszti :)
Szia!
TörlésHála az égnek a fiam nem vette magára a dolgot, pedig művész lévén elég érzékeny a lelke.Igazából csak nevetni szoktunk ezeken a beírásokon, de ez most kiakasztott. Most nyolcadikos, év vége van... Szóval, érted.
Sajnálom, hogy veled is megtörtént. Sokszor igazságtalanok a tanárok. Mintha a gyerekek tehetnének arról, hogy nekik hol, és milyen körülmények közt kell dolgozniuk :(
Üdv.: Emilly