Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. De
ezt most teljesen komolyan mondom!
Történt ugyanis:
Csak úgy kíváncsiságból feltöltöttem az
egyik nívósabb írói oldalra a Csend... című prózám.
Hát, mindenre számítottam, csak erre nem!
Két nap alatt, két új kritika érkezett. És
minő meglepetés, hogy mindkettőben megjelenik ugyanaz az elem, mégpedig a CÍM.
Az elsőnek az nem tetszett, hogy a csend
szó után három pont van, mert szerinte:
"A három pont a címben (szerintem)
nem ad hozzá semmit a műhöz."
A második kritikaíró, azért már egy picit
tovább merészkedett:
"A címbe nem kell a hármaspont. No
persze megengedheted magadnak, de sután néz ki. Csend...
A hármaspont mit jelent? A...
befejezetlenséget? Miért befejezetlen egy cím? A... csendet, amit már odaírtál?
Miért van ott?"
"És a cím: hol a csend? Mi a csend a
sztoriban?"
A második véleményezőnél, azért halkan
jegyzem meg, de megjegyzem, hogy nem ismerjük egymást, ergo ismeretlenül kaptam
egy ilyen köszöntést: " Hali! "
Csak úgy pasisan köszönt, de legalább
megtette. Nem baj, ezután én is illően üdvözöltem, egy laza " Na,cső!
" -vel. :)
Mindkét véleményre írtam választ. Ezen a
linken elolvashatjátok magát a művet, a kritikákat, és a válaszaimat:
U.i. : Azért arra a kérdésre, hogy hol a
csend, mi a csend a sztoriban, mertem azt válaszolni, hogy:
"A hangos cselekedettek, és a sok
párbeszéd után, úgy gondoltam ez a cím méltóan kifejezi a mű zajos
mivoltát."
Várom a véleményeteket!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése